Hát hogy mondhatnám el bárkinek is, hogy olyan, mintha járnám az utcákat, jobb karom mint egy erősen sebesült vagy éppen beteg, Valaki nyakán átvetem, és szálkás nyakába, - szakadt? Talán véres is... - gallérjába kapaszkodom. Mint aki elesett, és most sánta, de a fájdalomtól nem is emlékszik már a…

Isten a bort többek között azért adta, hogy megbékéljünk egymással.

Az Isten mindig a legkisebb, mert ő követel minket legkevésbé.

Nem szimbiózisban, szinteózisban kell élnünk!  

- Persze, mert e nélkül az Isten-dolog nélkül nem tudott normális életet élni. - suttogta félhangosan egy őszülő, egyesek szerint festett fekete hajú, középkorú úr. És amikor ezt az ún. "Isten-dolgot" említette... - csak ő tudta így mondani - valami jól kigyakorolt modorossághoz hasonló kis…

Olyan vagyok. Mint a legyőzöttKinek már semmi sem tisztaMert megmérgezte az ítéletHogy ő, az otromba. Körülnézek cellámbanA villódzó feketeségSötét lényekkel tele,távolról vonyít a messze űzött egyszerűség.

Esténként van, hogy a nap már lement, de még aláfesti a felhőket. Rózsaszínre. A legfeszültebb kontraszt, és egyben a leggyönyörűbb a felhő napadta rózsaszínje és a mögötte lévő felhőtlen ég derűs türkize. Mint a szeretet. A legnagyobb feszültség, és a legszebb a világon.        Nehezen tudom a…

Nem minden gyümölcsöt ott ízlelnek meg, ahol megérik.  

Az élet olyan, mint egy tajtékot verő folyó. A felszínt veszem észre, és benne észrevétlen is megfulladok.  A mély viszont csendes és sötét. Ott semmi sincsen. Itt minden szónak, minden kis rezdülésnek léte van. Az emberek mozdulatai e csendes térben szándékuk nélkül is kimértek.  Aki e csendbe…