Esténként van, hogy a nap már lement, de még aláfesti a felhőket. Rózsaszínre. A legfeszültebb kontraszt, és egyben a leggyönyörűbb a felhő napadta rózsaszínje és a mögötte lévő felhőtlen ég derűs türkize. Mint a szeretet. A legnagyobb feszültség, és a legszebb a világon.

       Nehezen tudom a Mennyországot térként elképzelni, bármennyire hiszek Pilinszkynek, hogy a Mennyország térélmény. Ilyenkor, ha ilyet látok, meg szoktam fordítani a fejem, hogy a fentet lentnek, a lentet pedig fentnek lássam, és legyen így a felső felhőtenger lábaim puha pázsitja.

       A mennyország terét, ha valahogy, hát így képzelem. A türkiz felett egy lélegzettel járni rózsaszín árnyékon, az aranyszínű fényben.

A kétszer fordított (ugyanis hajnali) kép készítője = az inspiráToR; ez úton is hálás köszönet a szemFelnyitás(ok)ért!