Ma, itt Európában, hogy mindent olyan végtelenül kényelmessé és villámgyorssá varázsoltunk, elvesztettük az időt a várakozásra. A csendre, a türelem próbatételeire, a várakozó izgalomra. Mindent rögtön és hatékonyan megkapunk. Az állattartóknak javasolják, hogy a ketrecekbe a hörcsögöknek úgy…

"Más szempontból meg a legjobb kapcsolatok azok, amelyeket nem te választod: családtagok, gyerekkori játszótársak, szomszédok..." "A terveinkbe mindig belebukunk; egy megrendezett ünnep az sose sikerül, ellenben ha az eső elől összefut egy társaság, az remekül érzi magát."

Az a hely, ahol végre legálisan lehetek. Ott vagyok otthon. Ahol létem elfogadtatik. Kezdetben a szüleim adják meg az áment, később már mástól, magasabb beleegyezést várok, aki az életem értelmére mondhat igent. Vagy legalábbis segít felismerni a néma igent a sorok között.

Lassan minden serpenyőnyélen egy ábránd ül. Ott guggolnak sorban. S néha egyik a másik után, bután néz, majd könnyed halálugrással a mélybe veti magát.

Optimista Az optimista az, aki mindenben csak a rosszat látja, de örül neki.   Pesszimista Pesszimista pedig az, aki mindenben csak a jót látja, de nem hiszi el.  

A matematikában a „normális” az a vektor, az az irány, ami meghatározza a síkot. Amely merőleges rá. Mi is egy síkon élünk. Ennek a síknak van egy vektora, a mi „normálisunk”. És ez a vektor, ez az irány is meghatározza a mi életünk síkját.

A másik ember belső énjének tisztaságában időzni.

Kétfajta zuhanás. Az egyik, amikor az ember elhagyja magát, a másik, amikor kapaszkodik.  És a kötél vele zuhan. Egy aranysárga kötél, az egyetlen, amibe lehet kapaszkodni, és ez is zuhan. Ki van nekünk a világon? És kik vagyunk mi az égetérésig és után?

Mindig is azt gondoltam, hogy van egy normálszint, amin megszületünk, amin lebegünk, míg élünk. És innen ha felfelé, az égi boldogság felé akarunk elindulni, azt nem lehet a tükörszimmetrikus mélység elhanyagolásával. A horizontot csak tágítva lehet elhagyni, meghaladni. Amennyit haladunk fel, épp…

Jót tenni szükséges, de a tudás, hogy jót teszek, megmérgezi a cselekedetet. Mindenki tudja ezt, aki ismeri: „Ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal” s hogy „haszontalan szolga vagyok csupán, mert megtettem, ami a kötelességem”.  Hogy tegyem úgy a jót, hogy közben ez nincs szándékomban? Hogy…