Ha hajlékony vagyok az Istenre, akkor szívesen állok rendelkezésre, szívesen segítek a nagy bevásárló-szatyrot cipelőknek, rámosolygok a mogorvákra, figyelek, nem egy idős ember száll-e le utánam a villamosról, és egy segítő kéz jól jön-e. Ha hajlékony vagyok Istenre, hajlékony vagyok az emberekre. Könnyen beleegyezem, legyen úgy, ahogy te szeretnéd, békülékeny vagyok és mindenkit jó szemmel nézek. A veszekedést öleléssel zárom és próbálok senkit meg nem bántani.

Ha nem vagyok hajlékony, akkor török, mint a kirakatüveg, ha bevágják, és még többször, ropogok és recsegek, mint mikor tapodnak rajta. Egy ártatlan járókelő, egy gyerek, aki csak játszani akar, én meg csak keservesen csikorgok talpa alatt. Közben kicsit rettegek, nehogy valaki elcsússzon, és belém akarjon kapaszkodni, mert bizony jól felvágom szilánkjaimmal bőrét, ami védi, hogy tehetetlen áldozatként buggyan elő vére.

 A reggeli torna és esti nyújtás fontos, hogy hajlékony maradjak és még jobban az legyek. Reggel a forgalmas napra, este a magányos éjszakára készít fel. A gyakorlatok egyszerűek, de változatosak. Csendből és szavakból állnak.

Nem vagyok olyan hajlékony általában, mint szeretnék. De azt mondják, ez egy iskola, ahol egymástól is tanulunk. Ezért van egy nagy reményem, hogy egymást támogatva, végül majd szépen ráhajolhatunk a keresztre.