Valami véres szeretet
Csordogál csendben.
A világ rettenete előtt áll.
Várakozik minden, ami él.
Most minden kutya ugat.
Néma ugatással.
Most mindenki csendben.
Minden ember fél.
Most mind magányosan.
Mindenki gyomra
egy hajszálnyit felvágva,
Csak épp hogy
megkaristolva.
Ki menthet meg minket?
A kárhozat kitárul,
Mindenki alszik,
s a világ
rettenete előtt
Még egyszer
elnémul.
Nikolaj Nikolajewitsch: Krisztus belép tanítványaival a Getszemáni kertbe, 1888
