Az a hely, ahol végre legálisan lehetek. Ott vagyok otthon. Ahol létem elfogadtatik. Kezdetben a szüleim adják meg az áment, később már mástól, magasabb beleegyezést várok, aki az életem értelmére mondhat igent. Vagy legalábbis segít felismerni a néma igent a sorok között.

Lassan minden serpenyőnyélen egy ábránd ül. Ott guggolnak sorban. S néha egyik a másik után, bután néz, majd könnyed halálugrással a mélybe veti magát.