Üveg mögött egy reverenda. Ragyog. És egy fehér, csipkés szélű, vértől megkékült karing. "Málcsi néni, olyan gyönyörű a reggel, át tudnám ölelni a világot” - suttogja e ragyogás mögül "Jancsi". Majd kispap-társa válaszát halljuk: "Jancsi. Úgy hívtuk. Mi most is mindig úgy mondjuk: Jancsi, könyörögj…